Mára a zöldítés egyre tudatosabban zajlik a magyar gazdálkodók körében, és egyre többen valóban a konkrét előnyeit kihasználva akarják megvalósítani. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az előnyök csak komoly felkészültséggel, megfontolt keverék kiválasztással, és következetes agrotechnikával aknázhatók ki. Ehhez a Pannon-Mag-Agrár Kft. a magyar sajátosságokhoz legjobban alkalmazkodó gyakorlatot kívánja nyújtani, amelyben a termelőkkel közösen végzik a termőhelyi adottságoknak leginkább megfelelő keverékek összeállítását és a legjobb technológia adoptálását.
Külön megemlítendő a szakmaiság szerepe, mert pl. azokban a zöldítéshez használt keverékekben, ahol nagy magvú pillangósok szerepelnek — mint pl. a lóbab, borsó, csillagfürt — a vetőmag mennyiségük nem lehet kevesebb mint 100-130 kg/ha. Csak így valósulhat meg az a talajtakarás és nitrogén megkötés a talajban, amit a receptúra ígér. Kizárólag a szakmai szempontokat teljességgel kimerítő, gondosan beállított arányú keverék alkalmas arra, hogy az adott gazdaságban a legtöbbet lehessen kihozni a zöldítés előnyeiből.
Korszerű vetőmagüzemi háttér, és logisztikai raktár szükséges, hiszen a közel 40 speciális zöldítő-, és talajtakaró növényfajból és azok 120-130 fajtájából lehet összeállítani egyrészt a bevált , gyakori vetésforgókra és talajtípusokra összeállított kész keverékeket, és emellett megkeverni az egyedi, esetenként extrém termesztési igényeknek is megfelelő keverékeket. A teljesség igénye nélkül néhány egyre elterjedtebben használt faj: szöszös-, pannon-, és tavaszi bükköny, hajdina, facélia, alexandriai here, cirok, perzsahere, fehérhere, korcshere, bíborhere, olaszperje, homoki zab, sziki kender, négermag, fekete zab, meliorációs (tillage, vagy „talajművelő”) retek stb.
Különös figyelmet kell fordítani a szárazságtűrő fajok kínálatára, hiszen a termelők nagy részének már jó ideje ez elvárása. A nem véletlenül legelterjedtebb, számos fontos tulajdonságban verhetetlen mustár-olajretek keverék -lendületes növekedés, gyors talajtakarás, nagy zöldtömeg, mély gyökeresedés, talajlazítás, kiváló gyomelnyomás, biztos, és gyors csírázás…- mellett további fajokkal történő zöldítés egyáltalán nem jelenthet gondot. Tapasztalat az, hogy az egzotikus növényfajok felértékelődnek és hasznukat — mint a hő-stressz, szárazságtűrés, biztos téli kifagyás — a keverékekben nagyon jól ki lehet használni. Ilyenek pl. a perzsa here, alexandriai here, négermag…
Nem szabad megfeledkezni azokról a rég köztermesztésben lévő pillangós növényekről, mint a szöszös-bükköny, pannonbükköny, a tavaszi-bükköny, csillagfürt vagy éppen a szarvaskerep, amelyeket érdemes visszahozni, és újra termelésbe vonni.
A zöldítéshez használt növényfajok gyökérnövekedése és a gyökerek elhalása lazítja a talajt, valamint növeli a talaj szervesanyag készletét. Ez egyben táplálékul szolgál a földigilisztáknak és talajmikrobáknak, így élénkítve/fenntartva a talajéletet. A földigilisztákkal átjárt föld levegőzöttebbé válik, javul a talajszerkezet és megnő a felvehető tápanyagok mennyisége. Régi tapasztalat, hogy a földigiliszták természetes „bioreaktorként” növelik a jótékony talajmikrobák tömegeit. A talaj mikroorganizmusai közül egyesek szabadon élő légköri nitrogén megkötők (pl. Azobacter vagy Clostridium fajok), míg a heterotróf mikrobák általánosan a szerves anyag lebontásért felelősek. A nagy gyökértömegen felszaporodó heterotróf mikroorganizmusok a leforgatott növényi maradványokat rövid időn belül képesek lebontani. A talajban így jelentős tömegű szervesanyag halmozódik fel, amely stabilizálja a talaj szerkezetét, növeli a vízmegtartó képességét és javítja a vízgazdálkodását. Az intenzív gyökérnövekedésnek, és talajéletnek köszönhetően kedvező pórusméret alakul ki. Ez által, a talaj levegőzöttebbé válik, megnő a csapadék befogadó képessége, ami ráadásul rövidebb idő alatt képes a talajba szivárogni. Ez különösen fontos a hirtelen érkező, erős esőzések gyakoriságának növekedésével. A gyökerek mélyre hatolva átszövik a talajt, a mikroorganizmusok számára kiváló életteret hoznak létre, miközben meggátolják az arra hajlamos domborzati viszonyok között a talajeróziót.
A jól társított zöldtrágya keverékek növényeinek gyökerei akár egy méter mélységben is képesek átjárni, átlazítani a talajt, így a következő haszonnövény/főnövény gyökerei könnyedén és zavartalanul nyúlhatnak egyre mélyebbre. A tömörödöttség megszűnésével a talaj, víz- és levegőgazdálkodása pedig lényegesen javul, amit a talajlakók is nagyon meghálálnak.
Növénytársítás, keverékek összeállítása
A zöldítő keverékek vetésforgóba való beillesztéséhez alapos tervezésre van szükség. A cél, nem csak a termőföld és a biodiverzitás megóvása, hanem a főnövény termesztési körülményeinek legideálisabb kiszolgálása és a talajtermékenység fokozása. A zöldítés céljából vetett másodvetésű növények sikeres termesztése mindenekelőtt függ a kérdéses termőtáj elhelyezkedésétől, ahol különösen fontos a vetésidő helyes megválasztására koncentrálni. A keverékek összeállításánál figyelembe kell venni a talaj fizikai és kémiai tulajdonságait. A gyenge adottságú talajokon a pohánka, négermag, az alexandriai here mindenképpen helyet követel magának a keverékekben.
A vetőmagkeverék megválasztásánál figyelembe kell venni a lekerült előveteményt és a másodvetésű növény után tervezett főnövény igényét. A keverékek összeállításánál mindig kérdéses, hogy hány növényfaj alkossa? — A Pannon-Mag-Agrár Kft. saját kísérleti tapasztalatai azt igazolták vissza, hogy akár 6-10 növényfajt is érdemes alkalmazni a keverékben, de jellemzően az adott környezeti feltételekhez legjobban alkalmazkodó 2-3 faj dominanciája érvényesül, a többi faj előnyös tulajdonságai kis mértékben megjelennek, illetve fokozzák a biodiverzitást.
Klasszikus zöldítők, trónkövetelők, és hüvelyes talajtakarók
A zöldítésben jártas gazdák már tudják, hogy a jól bevált klasszikus zöldítő növények egyszerre jó gyomelnyomók, mélyen gyökereznek, megfelelően szárazságtűrőek, és nagy biomasszát termelnek. Ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetően hatékonyan javítják a talajéletet, növelik a talajok termőképességét, sőt némelyik még számottevő mennyiségű nitrogént is megköt. Ilyenek a facélia, hajdina vagy pohánka, olajretek, zöld rozs, mustár, , ill. a levegő nitrogénjét megkötők, a bíborhere, és a bükkönyök. Hasonlóan rugalmasan használható újabb „keverék szereplők”, a meliorációs vagy tillage retek, négermag, fekete vagy homoki zab, alexandriai, és perzsa here, amelyikek mindegyike, néhány külön erénnyel (rendkívüli hő-, és szárazság-tűrés, nagyon erőteljes gyökérzet, kiemelkedően gyors nitrogén-megkötés…) is rendelkezik.
Mivel a magyar kontinentális éghajlati jellemzők eltolódása van folyamatban, ezért a mediterrán anomáliákkal mérsékelten, a jövőben pedig talán fokozottabban számolni kell. Éppen ezért az eleve sejthető száraz körülmények miatt az ilyen területekre nem minden keverék alkalmas. A gyomelnyomó képesség és a talajborítás nem tud minden esetben megvalósulni. Éppen ezért a Pannon-Mag-Agrár Kft. több éves kísérleti tapasztalatait felhasználva olyan állandó összetételű keverékeket állított össze, amelyek általánosan alkalmazhatók attól függően, hogy mi lesz a vetéstervben az adott területen a következő haszonnövény.
- keverék: gabonafélék és kukorica előveteményeként nagy zöldtömeg előállítására, alacsony költségszint mellett. Összetétel: 70% fehér mustár, 30% olajretek. Jellemzők: jó és gyors talajtakarás, erős gyomelnyomás, gazdag szervesanyag pótlás, gyors és erőteljes erózió védelem, mély és intenzív gyökérzet, amely javítja a talaj víz-levegő háztartását, tápanyag gazdálkodását, serkenti a talajéletet. Vetés: július végétől 20-25 kg/ha
- keverék: napraforgó, kalászosok, keresztesvirágúak vetésváltásába javasolt, kártevő gyérítés és nitrogénpótlásra alkalmas. Összetétel: 10% facélia, 30% bíborhere, 60% pohánka. Jellemzők: Kártevő és kórokozómentes állomány, bármely haszonnövény vethető utána, tartós nitrogén megkötés a talajban, gyors talajtakarás és szárazságtűrés jellemzi, hosszan virágzó állomány, méhlegelő, biodiverzitást növelő. Vetés: július elejétől, 20-25 kg/ha
- keverék: költséghatékony zöldítéshez, takarónövényként funkcionáló állomány. Összetétel: 70% zöld rozs, 30% fehér mustár. Jellemzők: télen is takarja a talajt, intenzív zöldtömeg, mélyre hatoló gyökérzet, gyors vegetatív fejlődés, jó erózióvédelem, talajszerkezet javítás. Vetés: július végétől, 40 kg/ha
- keverék: gabonafélék elé javasolt, különösen gyomelnyomás és nitrogén megkötési céllal. Összetétel: 60 % homoki zab, 30 % alexandriai here, 10% mustár. Jellemzők: kiváló gyomelnyomó képesség, erózió védelem, szárazságtűrés, télen kifagy, számottevő N megkötés. Vetés: július 15. után 25-30 kg/ha
- keverék: talajlazítás és nitrogén megkötés nagy mennyiségben, kalászosok, kukorica, napraforgó elé. Összetétel: 10 % meliorációs retek, 30% takarmányborsó, 29% homoki zab, 31% tavaszi bükköny. Jellemzők: a meliorációs retek mélyre hatoló gyökerével az egyik leghatékonyabb talajlazító, a borsó és bükköny kiváló N-megkötő. Vetés: július 15. után 30-50 kg/ha.
Természetesen a fenti jól bevált és alkalmazott keverékeken kívül számos variációs lehetőség kínálkozik. Ezek közül is különös érdeklődésre tarthat számot a vízhiányos területeken alkalmazható keverékek köre. Ilyen lehetőséget kínál a bíborhere, pohánka, facélia keveréke, amelyben az egyes komponensek fejlődés-élettani szempontjai, habitusa indokolják az együttes alkalmazásukat.
A zöldítés közvetett hatása
A magyar mezőgazdaság különösen érintett a biodiverzitás konkrét kérdéseit illetően, hiszen a Kárpát-medencét jellemző korábbi sokszínűségnek csak hírmondója van a szántóföldi területeken.
A méhek abszolút szenvedő alanyai a változásnak és kifejezetten kárát látják az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltozott kultúrflórának. A méhek gazdasági haszna nem mérhető csak és kizárólagosan a méztermeléssel, hiszen áldásos beporzó tevékenységükkel éppen a fent említett biológiai sokszínűség fennmaradásának szolgálatában állnak, sok növényfaj életében, és vetőmagtermesztésében pedig egyenesen nélkülözhetetlenek.
A zöldítéshez felhasznált, ill. a keverékekben szereplő növényfajok — különösen a mustár, olajretek, pohánka, somkóró, facélia, esetleg korai vetésű bíborhere — a kései, októberi virágzásukkal, igazán jó „betelelő méhlegelőt”, és ezzel együtt akár túlélést is biztosítanak a méheknek éppen abban az időszakban, amikor máshoz már nem férnek hozzá.
Házi Sándor
Pannon-Mag-Agrár Kft.
Mosonmagyaróvár
